Gyanúsított elvtársak

Idézet a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés szocialista frakciójának közleményébôl: "A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés MSZP-frakciója nem vállal semmilyen közösséget Zuschlag János és Katus Ferenc gyanúsítottakkal."

Így múlik el a világ dicsősége. Amíg nem bukott le, addig jóelvtárs volt. Mikor lebukott, már csak "gyanúsított". Mélyen elítélem amit tettek, de sajnálom is ôket. Egy erkölcsileg nulla politikai konglomerátum őket löki bûnbaknak a plebs elé. Crucify him! Crucify him! - skandálja a tömeg, és Poncius Pilatus mossa kezeit.

Micsoda világ!

És akkor benyaltam az Inkákat...

Leányom unszolásának engedve (ha valakinek van egy elragadóan intelligens és a korához igazodóan erőszakosan-állhatatos már-majdnem-tini gyermeke, az tudja miről beszélek) a délután egy részét múzeumlátogatással töltöttük. Többek között ellátogattunk a Szépművészeti Múzeum oly sokat reklámozott "...és akkor megérkeztek az Inkák" című kiállítására. Az első meglepi a pénztárnál ért, mikoris közölték velem, hogy 2 felnőtt + 2 kiskorú, az annyi mint 6 lepedő! Hoppá! Na mindegy, egyszer élünk alapon befizettem a kért összeget, és nekiindultunk a kiállításnak.

Itt tenném hozzá, hogy az épület, na az valami gyönyörű! Lélegzetvisszafojtva sétáltunk a kiállításnak helyet adó hátsó traktus felé, mikor kislányom megkérdezte: ez mi, papa? Fogadócsarnok, válaszoltam tudálékosan, mint aki tudja miről beszél. Nagyon szép - válaszolta, felnézett a menyezeti freskókra, és karjait széttárva pörögni kezdett, mint száz évvel ezelőtt az itt megrendezett bálokon sárgás gázlámpafénynél a megilletődötten kipirult arcú elsőbálozók. Csak pörgött és mosolygott, talán ő is megérzett valamit abból a falakból sugárzó érzésből, mit évszázadok óta gyűjtött magába a holt anyag, hogy az idők végtelen-végéig sugározza majdan szét azokba a lelkekbe, melyek vele egy hullámhosszon rezonálnak.

A pillanat romantikáját a jelen sürgető kényszere roppantotta ketté, ti. nemsokára bezár a kiállítás. A már jól ismert zsilipen belépve jó esetben az ember egy másik világban találja magát. Ez a varázs azonban most elmaradt. Talán csak a felfokozott várakozás eredményezte csalódás lett úrrá rajtam: többet vártam egy egyszerű kiállításnál. Csalódottságom a megtekintett vitrinek számának gyarapodásával egyre nőtt. Egyre inkább az az érzés hatalmasodott el rajtam, hogy ez szerencsétlen sorsú, ám zseniális nép semmi mást nem tett életében, mint cserépedényeket gyártott. Aztán a kiállítás végére érve ez az érzés fájó konklúzióvá érett bennem: tényleg csak cserépedényeket gyártottak!

Szerencsés ember vagyok abból a szempontból, hogy családunk ismeretségi körében van olyan ember, aki éveket töltött ezen a tájon, és édesapám is azon szerencsés kevesek közé tartozott, akik az inkák múltjának jelenben is látható emlékeit élőben láthatták, így volt (van) némi ismeretem erről a kultúráról. Csodálatos építészetéről és véres vallási rítusairól, ételeik különleges ízéről és ruháik melegéről, zenéjük varázsáról és művészetük egyediségéről. Ez a kiállítás - illetve annak nevezett valami - ebből szinte semmit sem mutatott meg! Amit megmutatott, azt pedig nem magyarázta el. Nem helyezett semmit kontextusba, nem törődött az életük, művészetük, vallásuk, tudományuk! bemutatásával, kizárólag egy vezérfonal volt: az időrend. ie. 12 századból egy kis köcsög, a 16. századból meg egy nagy köcsög.

Siralmas volt. Aki igen jól ismeri azt a kultúrát, annak jelenthetett valamit a szakrális és használati tárgyak ilyetén módon való bemutatása, de a cél bevallottan nem ez volt, (Különben minek helyeztek volna ki tapogatható tárgyakat.) és nem is ekként harangozták be. Hát én meg jól benyaltam...

Azokról a - bosszantó, és a fentiek miatt igencsak idegesítő - apróságokról nem is beszélve, hogy a tapogatható tárgyak mintegy játszótéri hinta képzetét keltették (ti., hogy a gyerek is ellegyen valamivel, amíg a szülők nézelődnek), mert semmiféle addicionális információ nem állt hozzájuk kapcsolódóan rendelkezésre. Magyarul nem tudtad mit fogsz meg, de legalább megfoghatod. Braille írással is csak ezen tárgyaknál volt fellelhető információ, tehát a vakoknak és gyengénlátóknak mindössze vagy 10 darab másolat jutott. A videosarokban egy a Spektrum televízióban már többször levetített ismeretterjesztő film volt látható (gondolom éppen kéznél volt), és 17 óra 20 perctől kezdődően - hogy nehogy a hülye látogató elfelejtse - 2 percenkét bemondták 3 nyelven, hogy a kiállítás mindjárt bezár. (Ami egyébként 18 órakor zárna, ugye...)

Hát most akkor jól kibosszankodtam magam. Végezetül azt ajánlom, hogy ha EGYETLEN1 módja és lehetősége van - és még nem esett ugyanúgy csapdába, ahogyan én tettem - MÉG VÉLETLENÜL SE MENJEN EL, ÉS MÉG VÉLETLENÜL SE NÉZZE MEG A KIÁLLÍTÁST! Vigye el kedvesét vagy családját egy jófajta cukrászdába, vegyen minden szerettének egy-egy süteményt, és a lelket is tápláló édes ízek bűvöletében élvezze a boldogság és feltöltődés minden pillanatát. Az inkákra pedig gondja se legyen: kihaltak rég...

én

Állítólag belôlem is csak EGYETLEN1 van. Elhiszem, mert még nem találkoztam önmagammal...

Elnök vagy király?

Teszi fel a kérdést a NOL honlapján Debreczeni József. A cikk természetesen Sólyom Lászlóról szól. Ha valaki esetleg elgondolkodna azon, hogy az írás (sic!) milyen előjellel készült, nos az találgasson egy picit...

...

Ennyi gondolkodási idő épp elég is volt azt hiszem.

Mindenki aranytollú Jóskája az utóbbi idôben kezdi nagyon elvetni a sulykot. Az, hogy a jobboldalról a hatalommal együtt átszivárgott a baloldalra, nos gyomor kérdése, de elegendő Daedalonnal elviselhetô. Azóta - no meg lássuk be addig is - írt sületlenségeket, ezen már meg sem lepődünk. Az arrogancia, a belsô tartalom nélküli fennhéjazás, a kioktató hangnem mindig is féltve őrzött sajátja volt. Üt-vág mindent és mindenki, akit éppenhogy elébe vetett a sors. Két miniszterelnökről is írt könyvet, gondolta hát ideje magasabbra hágni a grádicson, s tolla hegyére bökte a Magyar Köztársaság Elnökét.

Eltekintve olyan alapvető hibáktól - amelyektől hemzseg az írás, olyannyira, hogy olybá is vélhetnénk, hibagyűjtemény mellyel szemben állunk - mint például "Az államfő - ceremoniális és formális értelemben - a kormánypolitika "végrehajtója" is: az állam első közhivatalnoka", (mert ugyebár, ha az államfő az első számú közhivatalnok, akkor neki csak alárendeltjei vannak. Ceremoniális és formális értelemben is.) vagy ""Figyeljük csak, hogyan csúszott át a parlamenti évadnyitón az árnyalt fogalmazás egyoldalú kizárólagosságba: "Magától értetődik, hogy egy politikai párt... a magasabb szempontokat, az alkotmányos és erkölcsi értékeket pártpolitikai érdekeivel együtt, azoktól... elválaszthatatlanul képviseli. A legjobb célért sem cselekedhet másként, mint a pártpolitikai szféra törvényei szerint, lépései politikai hasznát és kárát mérlegelve. A pártok működésének, számításaiknak és eszközeiknek ez a világa azonban a köztársasági elnöktől idegen... Ezért politikai pártok indíttatására, még kevésbé felszólítására, sosem szólaltam meg, sosem cselekedtem, és nem is fogok." E szembenállás néhol persze indokolt: ott, ahová illetéktelenül hatoltak be a pártok, s szereztek jogosítványokat."" (Tehát, ha jól értelmezem, akkor Debreczeni elvtárs majd megmondja nekünk jól, hogy mik azok a területek, ahol az államelnök ellenállhat az aktuálpolitikának, és mik azon a lényegi pontok, ahol volna kedves a elnökúr úgy viselkedni végre, ahogy én akarom, REMBEVAN???!!!) Hagyjuk is.

Ráadásul stilisztikailag se egy nagy vaszisztlósz, tán ennél többet is tud derék tollnokunk. De térjünk a lényegre: ez a címeres olyan stílusban ír a Magyar Köztársaság Elnökéről, hogy attól kinyílik a bicska minden jóérzésű embernek a zsebében. Én magam nemigen kedveltem Göncz Árpádot (mondjuk mindjárt azért nem, mert erősen benne volt a keze abban a paktumban, amely a nép kezéből a kormányfő kinevezésének jogát a parlamentébe apportálta) de tiszteletlenül soha meg nem nyilatkoztam róla. Dolgozószobám poros sarkai tudnának nyomdafestéket nem tűrő szavakról mesélni vele kapcsolatban, de dühömet a mai napig a magányos pillanataimnak tartogatom.

Erre jön ez a paprikajancsi, ez az álértelmiségi köpönyegforgató, és klaviatúrára veti az alábbi sorokat: "A Házban amúgy az elnökkel együtt megjelentek a köztársaság legfőbb közjogi méltóságai. Az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész és az országgyűlési biztosok. Csak az államfőre voltak kíváncsiak: a miniszterelnöki beszédre s a rá felelő parlamenti fölszólalásokra nem. Sólyom Lászlót követve fölálltak, és kivonultak ők is (akarva-akaratlanul szintén megkönnyítve a fideszes bojkott folytatását). A köztársaság - elnök által jelölt, ám parlament által választott - főtisztviselői. Úgy húztak ki a Házból az elnök után, mint valami királyi udvar. A főbíró, a hoppmester, a kamarás...") Egy dolgot mondjuk szerényen elfelejtett: hogy az udvari bolond azért bentmaradt a teremben! :)

Felesleges karakterszaporításra, hasznavehetetlen gondolatcsírák és indulatok bitekre vetésére itt vagyok mindjárt például én. Ennek nem kellene hivatalos fórumokon teret biztosítani, de főleg nem fizetni érte! EGYETLEN1 ember sincs e honban, kinek szemt szúrnának ezek a pofátlanságok??? Kár, hogy a magyar sajtó ilyen mélyre süllyedt.

Látott pedig ennél szebb napokat is, és én rendíthetetlenül hiszek a felvirágzásában.

Debreczeni Józsefnek pedig innen üzenem: mifelénk bottal verik el a háztól azt a kutyát, melyik a kenyéradó gazda kezébe harap!

benes

"Az indítványozó szerint a parlamenti határozatra azért van szükség, mert a szlovákiai magyarok politikai képviselői és egyes magyarországi szervezetek időnként a dekrétumok felülbírálását szorgalmazzák, és jóvátételi igényeket hangoztatnak."

Egy túlborozott éjszaka utáni reggelen, torkomból a számba toluló maró gyomorsavként öklendezôdik fel bennem a kérdést: biztos, hogy jó ez így? Ez volt a meghozható döntések közül a legjobb, ami a megfelelô célt éri el?

Kollektív bûnös lettem, vazze!!!

A számlaszámukat persze elfelejtették megadni a kis buták, hát akkor most hogyan utaljam el nekik a mindenvagyonomat? Kiváncsi leszek a németek reakcióira, elvégre ôket is érinti. Persze nekik azért fizettek egy keveset. Nem hülyék, minek cibálni az oroszlán bajszát, ugye. Persze velünk minden megtehetô. Nesze neked jószomszédság. Annyi mindennel terhes a múltunk, nem lett volna jobb megoldás éltetni a reményt, hogy lesz még megbékélés itt a Kárpát-medencében?

Nem.

Megértettük.

De innentôl kezdve, - kedves szlovák eeetásak - innentôl kezdve kuss van! Hogy nemceretahülyemagyar, meg visszaakarjakapni, meg magyarigazolványtakar... Nekünk mostantól pecsétes papírunk van arról, hogy jogunkban áll utálni benneteket! És ami a legszebb az egészben, hogy ti írtátok alá! Legalább aláírni tudtok, ha már gondolkodni nem megy...

Miért érzem úgy, hogy (az MKP képviselôit kivéve) EGYETLEN1 épelméjû politikus sem ül a szlovák parlamentben, én nem tudom...

Egyetlenegy OK

Valamikor ezt is el kell kezdeni. Nekem ez a pillanat itt és most jött el. És, hogy miért egyetlen1? Mert minden errôl szól. Van-e másik megoldás? Másik vélemény? Másik út? Másik hit? Másik élet? Vagy csak egyetlen1? És az éppen ez...