"Az indítványozó szerint a parlamenti határozatra azért van szükség, mert a szlovákiai magyarok politikai képviselői és egyes magyarországi szervezetek időnként a dekrétumok felülbírálását szorgalmazzák, és jóvátételi igényeket hangoztatnak."
Egy túlborozott éjszaka utáni reggelen, torkomból a számba toluló maró gyomorsavként öklendezôdik fel bennem a kérdést: biztos, hogy jó ez így? Ez volt a meghozható döntések közül a legjobb, ami a megfelelô célt éri el?
Kollektív bûnös lettem, vazze!!!
A számlaszámukat persze elfelejtették megadni a kis buták, hát akkor most hogyan utaljam el nekik a mindenvagyonomat? Kiváncsi leszek a németek reakcióira, elvégre ôket is érinti. Persze nekik azért fizettek egy keveset. Nem hülyék, minek cibálni az oroszlán bajszát, ugye. Persze velünk minden megtehetô. Nesze neked jószomszédság. Annyi mindennel terhes a múltunk, nem lett volna jobb megoldás éltetni a reményt, hogy lesz még megbékélés itt a Kárpát-medencében?
Nem.
Megértettük.
De innentôl kezdve, - kedves szlovák eeetásak - innentôl kezdve kuss van! Hogy nemceretahülyemagyar, meg visszaakarjakapni, meg magyarigazolványtakar... Nekünk mostantól pecsétes papírunk van arról, hogy jogunkban áll utálni benneteket! És ami a legszebb az egészben, hogy ti írtátok alá! Legalább aláírni tudtok, ha már gondolkodni nem megy...
Miért érzem úgy, hogy (az MKP képviselôit kivéve) EGYETLEN1 épelméjû politikus sem ül a szlovák parlamentben, én nem tudom...
2007. szeptember 21., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése