Teszi fel a kérdést a NOL honlapján Debreczeni József. A cikk természetesen Sólyom Lászlóról szól. Ha valaki esetleg elgondolkodna azon, hogy az írás (sic!) milyen előjellel készült, nos az találgasson egy picit...
...
Ennyi gondolkodási idő épp elég is volt azt hiszem.
Mindenki aranytollú Jóskája az utóbbi idôben kezdi nagyon elvetni a sulykot. Az, hogy a jobboldalról a hatalommal együtt átszivárgott a baloldalra, nos gyomor kérdése, de elegendő Daedalonnal elviselhetô. Azóta - no meg lássuk be addig is - írt sületlenségeket, ezen már meg sem lepődünk. Az arrogancia, a belsô tartalom nélküli fennhéjazás, a kioktató hangnem mindig is féltve őrzött sajátja volt. Üt-vág mindent és mindenki, akit éppenhogy elébe vetett a sors. Két miniszterelnökről is írt könyvet, gondolta hát ideje magasabbra hágni a grádicson, s tolla hegyére bökte a Magyar Köztársaság Elnökét.
Eltekintve olyan alapvető hibáktól - amelyektől hemzseg az írás, olyannyira, hogy olybá is vélhetnénk, hibagyűjtemény mellyel szemben állunk - mint például "Az államfő - ceremoniális és formális értelemben - a kormánypolitika "végrehajtója" is: az állam első közhivatalnoka", (mert ugyebár, ha az államfő az első számú közhivatalnok, akkor neki csak alárendeltjei vannak. Ceremoniális és formális értelemben is.) vagy ""Figyeljük csak, hogyan csúszott át a parlamenti évadnyitón az árnyalt fogalmazás egyoldalú kizárólagosságba: "Magától értetődik, hogy egy politikai párt... a magasabb szempontokat, az alkotmányos és erkölcsi értékeket pártpolitikai érdekeivel együtt, azoktól... elválaszthatatlanul képviseli. A legjobb célért sem cselekedhet másként, mint a pártpolitikai szféra törvényei szerint, lépései politikai hasznát és kárát mérlegelve. A pártok működésének, számításaiknak és eszközeiknek ez a világa azonban a köztársasági elnöktől idegen... Ezért politikai pártok indíttatására, még kevésbé felszólítására, sosem szólaltam meg, sosem cselekedtem, és nem is fogok." E szembenállás néhol persze indokolt: ott, ahová illetéktelenül hatoltak be a pártok, s szereztek jogosítványokat."" (Tehát, ha jól értelmezem, akkor Debreczeni elvtárs majd megmondja nekünk jól, hogy mik azok a területek, ahol az államelnök ellenállhat az aktuálpolitikának, és mik azon a lényegi pontok, ahol volna kedves a elnökúr úgy viselkedni végre, ahogy én akarom, REMBEVAN???!!!) Hagyjuk is.
Ráadásul stilisztikailag se egy nagy vaszisztlósz, tán ennél többet is tud derék tollnokunk. De térjünk a lényegre: ez a címeres olyan stílusban ír a Magyar Köztársaság Elnökéről, hogy attól kinyílik a bicska minden jóérzésű embernek a zsebében. Én magam nemigen kedveltem Göncz Árpádot (mondjuk mindjárt azért nem, mert erősen benne volt a keze abban a paktumban, amely a nép kezéből a kormányfő kinevezésének jogát a parlamentébe apportálta) de tiszteletlenül soha meg nem nyilatkoztam róla. Dolgozószobám poros sarkai tudnának nyomdafestéket nem tűrő szavakról mesélni vele kapcsolatban, de dühömet a mai napig a magányos pillanataimnak tartogatom.
Erre jön ez a paprikajancsi, ez az álértelmiségi köpönyegforgató, és klaviatúrára veti az alábbi sorokat: "A Házban amúgy az elnökkel együtt megjelentek a köztársaság legfőbb közjogi méltóságai. Az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész és az országgyűlési biztosok. Csak az államfőre voltak kíváncsiak: a miniszterelnöki beszédre s a rá felelő parlamenti fölszólalásokra nem. Sólyom Lászlót követve fölálltak, és kivonultak ők is (akarva-akaratlanul szintén megkönnyítve a fideszes bojkott folytatását). A köztársaság - elnök által jelölt, ám parlament által választott - főtisztviselői. Úgy húztak ki a Házból az elnök után, mint valami királyi udvar. A főbíró, a hoppmester, a kamarás...") Egy dolgot mondjuk szerényen elfelejtett: hogy az udvari bolond azért bentmaradt a teremben! :)
Felesleges karakterszaporításra, hasznavehetetlen gondolatcsírák és indulatok bitekre vetésére itt vagyok mindjárt például én. Ennek nem kellene hivatalos fórumokon teret biztosítani, de főleg nem fizetni érte! EGYETLEN1 ember sincs e honban, kinek szemt szúrnának ezek a pofátlanságok??? Kár, hogy a magyar sajtó ilyen mélyre süllyedt.
Látott pedig ennél szebb napokat is, és én rendíthetetlenül hiszek a felvirágzásában.
Debreczeni Józsefnek pedig innen üzenem: mifelénk bottal verik el a háztól azt a kutyát, melyik a kenyéradó gazda kezébe harap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése